2011. november 19., szombat

Kérdések

Hali megint:) Szerintem ez a novella még új nektek, mert nem volt még fenn, így most felteszem ezt is. Jó olvasást hozz, és ha kérhetem írjátok meg kommentbe, hogy mit gondoltok róla és hogy már fordult-e elő veletek ilyen.

CUPCUP




Hogyan viselkednétek ti azzal a személlyel, akivel az elején még nagyon jóban voltatok, majd egyik percről a másikra már nem fordul feléd, nem szól hozzád, nem köszön rád az utcán?

Hogy kezdenél vele beszélgetni, mikor muszáj lenne, mert mondjuk egy osztályba jártok? Mert bíztál benne. Hittél neki, mikor azt mondta, hogy: „Nem foglak sosem cserbenhagyni. Mindig számíthatsz majd rám. Itt leszek neked.” De másnap reggel, mikor már köszönni akarsz, ő elfordul vagy arrébb megy. És te nem érted, hogy most miért is csinálja. De ha nem mész utána? Nem kérdezősködsz felé? Akkor meg az van, hogy mert te nem foglalkozol vele.

És mikor új suliba kerülsz? Akkor meg úgy néznek rád, mintha a Marsról jöttél volna. Vagy mégsem? És mi van akkor, ha ezt eljátssza a haverja is? Ha teszi neked a szépet, fel akar szedni, de egy bizonyos idő után látja, hogy nem megy veled semmire, így ő is otthagy. Nem szól hozzád. Nem néz rád. Nem viccel veled, mint azelőtt. Neked pedig fáj. Még ha próbálkozol is, hogy beszéljétek meg? Ááááá! Nincs értelme. Hidd el, én tudom!

Majd egy év elteltével az egyik – aki elsőnek lépett le – megint beszél veled. És ha te megkérdezed, hogy tavaly miért hagyott ott, akkor valami ócska kifogással jön. Vagy csak rád nevet, mintha semmi sem történt volna akkor. De te még mindig nem tudsz nekik megbocsájtani.

De a másik? Nem változik. Talán csak egy keveset. De nem bízik benned. Érzed, hogy nem. Nem mond már el olyanokat, mint, amiket egy barátnak mondasz. Pedig te annak tartottad őt. Őket. Egy barátnak. De az is benne van a pakliban, hogy csak játszottak veled. Mind a kettő.

Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Úgy tenni, mintha semmi sem történt volna? Elfelejteni? Talán igen. Talán nem. De ő azt várja tőled, hogy legyen úgy, mint azelőtt. Pedig te tudod, hogy nem lesz már az. Az a bizonyos tüske mindig benned lesz már.

Sokan mondták már, hogy bolhából elefántot csinálok. Hogy olyan mögött is a komoly, mély dolgot látom, amikor az csak egy pici, jelentéktelen valami. És még ha próbálsz is változni, már nem tudsz. Vagy nem is akarod eléggé azt a változást? Talán ha ő mondaná, ha ő akarná, akkor valóban változnál. Tudnál változni. De minek? Ha mások elfogadnak úgy, ahogy vagy, amilyen vagy, akkor egy ember miatt borítsd fel az egész rendszert? Légy kedves, mert ő most azt akarja? Légy vele, mert magányos, és véletlen eszébe jutottál? Vagy inkább válj köddé, mert nem akar téged? De mi van akkor, amikor neked kellene valaki? Amikor te vagy szomorú, magányos? Vagy csak egy kis kikapcsolódásra vágynál?

Csináld azt, amit én... Írj... És könnyebb lesz a lelked. De ne használj semmiféle törlőeszközt.

1 megjegyzés:

  1. Imádom az összes novellád, de ez az egyik nagy kedvencem, lehet csak azért mert ismerem a hátterét és félig-meddig én is ilyen helyzetbe kerültem, de a lényeg az, hogy te vagy az én Nr. 1 blogíróm és ha nem írnál, akkor szürkébb lenne a mindenség. :) ;) <3

    VálaszTörlés